Per vagy egyezség?

Ez az egyik kedvenc mondatom, amivel próbálkozni szoktam akkor, amikor azt látom, hogy érdemes lenne egyezséget kötni.
Azok, akik úgy gondolják, hogy nekik minden körülmények között – mint Makács úr az Operában volt – igazuk van, innentől ne fárasszák magukat ennek a cikknek az olvasásával, hiszen majd úgyis kiderül, hogy igazuk van. Sok sikert kívánok!
Aki azonban kapaszkodókat keres ahhoz, hogy mégis mikor érdemes a pereskedés helyett az egyezségkötést választani, azoknak az alábbi gondolatokkal szeretnék szolgálni.

Jellemzően nem lehet megmondani valahány százalékos valószínűséggel azt, hogy mi lesz egy per kimenetele. Anélkül azonban, hogy a jóslás kategóriájába tartozna, bizonyos dolgokat előre lehet látni. Előre lehet látni, hogy egy adott perben melyik félnek mi a bizonyítási érdeke. A korábbi perrendtartási elnevezés szerint: melyiken nyugszik adott kérdésben a bizonyítás terhe. Jobban szerettem ezt a régebbi kifejezést, mert kevesebbet kellett magyarázni az ügyfélnek arról, hogy neki a perben a siker érdekében bizonyos dolgokat bizonyítania kell, ami valójában teher. Igen, teher a menedzsment számára hiszen ahelyett, hogy az érdemi gazdasági munkáját végezné az ügyvédjével kénytelen levelezni, iratokat kell összeállítani, egyeztetni kell. Sőt, akár a tárgyaláson mint törvényes képviselőnek vagy tanúnak meg kell jelennie, ott nyilatkoznia kell, és a pervitel folyamán folyamatosan együtt kell működnie az ügyvédjével. Ez idő és fáradtság, vagyis teher.

Adott esetben, ha valamilyen különös szakértelem szükséges az ügy szempontjából egy releváns kérdés megválaszolásához, akkor a bíróság szakértőt rendel ki, annak a félnek az indítványára, akin a bizonyítás terhe nyugszik, illetve akié az a bizonyítási érdek. Az az érdek, ami szerint a szakértői válasznak ilyennek vagy olyannak kell lennie. Az is munka, hogy a szakértő által megválaszolandó kérdéseket az ügyvéddel együttműködve a peres fél kidolgozza, hiszen a szakmai kompetencia jellemzően az ügyfélnél van. Az ügyvéd csak „mindenhez is ért” – az adott szak kérdéshez többnyire nem. El ne felejtsük, ott vannak a kedves tanúk. A tanúk, akiknek meghallgatására ugyancsak indítványt kell tennie a félnek, akinek a bizonyítási érdekébe tartozik az a tény, amit a tanú vallomásával bizonyítani kíván. Erre is fel kell készülni, meg kell fogalmazni a kérdéseket és adott esetben a menedzsment részvétele is szükséges lehet a tárgyaláson. Ugyanis a tanú vallomása hozhat ilyen-olyan fordulatot, amire a jogi képviselő és az ügyfél előre nem is készülhetett fel.
Ami a költségoldalt illeti, a legegyszerűbb szakértői bizonyítás súlyos százezrek megelőlegezésével jár, de bőven fél millió forint fölé is mehet. Egy elsőre egyszerűnek tűnő szakértői bizonyítás kapcsán hallottunk már milliós díjvonzatú szakértői bizonyításról. A tanúk megjelenési költsége is felmerül – még akkor is, ha megkeresett bíróság útján a tanú lakhelyéhez közel kerül sor a tanúvallomás felvételére.

Mindezek előre bocsátása után azt látni kell, hogy a tények ismeretében a pereskedés melletti döntéskor mutatkozhatnak észszerűen felmérhető kockázatok. Aki teljes bizonyossággal meg meri jósolni, hogy majd milyen kérdésekre milyen választ ad a meghallgatott tanú, a kirendelt szakértő, és a bíróság adott esetben a bizonyítékokat hogyan fogja értékelni, mit hogyan fog mérlegelni, az alighanem rendelkezik a jövőbe látás képességével. Ez esetben viszont ezt a képességét előnyösebben tudja hasznosítani az ügyvezetés és az ügyvédi munka nehézségeihez képest – például – a jövő heti lottószámok tudásával.

Azt azért látni kell, hogy a jogvitás ügyek kimenetele is éppúgy kockázat egy vállalkozás életében, mint ahogyan kockázat lehet a folytatott tevékenységben, a piacra jutásban, a konkurenciaharc kezelésében, és egyáltalán, mindazon körülményekben, amelyek a vállalkozásra kihatnak.
Ha pedig ez így van akkor a kockázat fogalmához hozzá kell kapcsolni a kockázatgazdálkodás fogalmát is! Anélkül, hogy ez utóbbiban alaposan elmélyednénk, elég annyit kijelenteni, hogy kockázatmentes gazdálkodás pedig nincs! A kérdés csak az, hogy a felmerülő kockázatokat milyen technikai, biztonsági, munka- és balesetvédelmi, és egyéb intézkedésekkel próbálják az érintettek kezelni. Ide tartozik például a biztosítások köre is, mint a kockázatgazdálkodás része. Végül, de nem utolsó sorban, ide tartozik a jogi kockázat is, amit megfelelő szerződéskötési technikákkal, a tények alapos számbavételével, megfelelő jogi szakismeret igénybevételével lehet kezelni.
Valójában egyik kockázatkezelés sem mindenható: ezek együtt kell, hogy a vállalkozást rendszerszinten segítsék
Amikor a pereskedés vagy az egyezségkötés között választunk, akkor a jogi kockázatoknak azt a körét kell alaposan megvizsgálnunk, amit a per kimenetelében rejlő jogi kockázat jelent. Mit nézzünk vizsgálódásunk során? Amilyen egyszerű, olyan bonyolult a válasz: Azt kell megnézni, hogy a pert a bíróság mely ténybeli körülmények mentén, a bizonyítás várható kimenetele szerint, hogyan fogja eldönteni. Továbbá mindeközben milyen bírói mérlegelésre számíthatunk. Szinte le lehet sokszor rajzolni, hogy mely ténybeli körülmények szólnak mellettünk, melyek vannak ellenünkre. Egy tanú, egy szakértő ilyen vagy olyan válasza mit hozhat? Sokszor még az is modellezhető hogy például négy ténybeli körülmény közül kettő, ide kettő oda, tehát akkor 50% valószínűséggel ez vagy az lehet a per kimenetele. Egy ilyen helyzetben a felek 50%-os egyezséggel egymás között észszerűen oszthatják meg a per kimenetelében rejlő kockázatokat.

Végül még egy körülményre érdemes figyelmet fordítani. Ez a pergazdaságosság kérdése. Hárommillió forint alatt a pénzköveteléseket csak fizetési meghagyásos eljárásban lehet érvényesíteni. Ez egy sajátos, nemperes, közjegyző előtti eljárás. Az ügy értéktől függően máris több 10.000 Ft közjegyzői költséget von maga után, meg kell fizetni az eljáró ügyvédet is. Ez után a kötelezett ellentmondással élhet, ami által az eljárás perré alakul, és le kell róni a peres illetéket, újabb ügyvédi költség merül fel a keresetlevél szabályszerű benyújtásával kapcsolatban. Természetesen, az ilyen ügyben sem kizárt, hogy szakértő kirendelésére kerül sor többszázezer forintos szakértői díj vonzattal. Pervesztés esetén az ellenérdekű fél jogi képviseleti költségét is meg kell téríteni.
Viszonylag könnyen elérhető a megkockáztatott perköltség olyan nagyságrendben, mint amekkora az érvényesíteni kívánt követelés.
Könnyen ott tarthatunk, hogy szinte dupla vagy semmi játékhoz hasonló lesz a helyzet. Lehet, hogy a például a követelt hat-hétszázezer forintos összeghez képest ugyanennyit, vagy valamivel többet kockáztat az igényt érvényesítő fél. Természetesen, minden vállalkozásnak megvan a maga ingerküszöbje, de van az a mondás, hogy sok kicsi sokra megy. Ésszerű tehát azt is felvetni, hogy egy adott követelést pergazdaságossági szempontból érdemes-e jogi útra terelni, vagy inkább valamilyen peren kívüli megoldással: egyezséggel, részletfizetéssel, a követelés részbeni elengedésével jár jobban az igény érvényesítője.

Remélem, hogy a fenti megfontolások segítenek a kedves olvasónak az ilyen természetű ügyekről való döntésben.