Még egy érv a multik terjeszkedése ellen a szállítmányozásban

Az elmúlt években „divatba jött” az áruszállítás valamelyik részében, például a tengeri szállításban nagyra nőtt multik körében, hogy kiterjesszék tevékenységüket. Integrált rendszereket hoznak létre, amelyek a megrendelőtől a feladóig lefedik a szállítmányozás teljes hosszát. A vállalati hozzáadott érték számításának időalapú módszere (time based analysis) megmutatja, hogyan pazarolhatja ez a gyártó, a szállító és a vevő erőforrásait is.

Az időalapú elemzések kimutatták, hogy egy termék vagy szolgáltatás gyártása vagy nyújtása a kezdetétől a végéig tartó időnek tipikusan csak 15 százalékában hoz értéktöbbletet a cégeknek. (Ha mondjuk 100 nap ez az időszak, akkor 15 napban.) A brit kormányzati intézményeknél csupán négy százalék ez az arány. Ez a gyenge hatékonyság arra utal, hogy az idő jó része veszteség – írja dr. Bob Barker, a Time Based Organisation – Recreating and Transforming Existing Organisations című könyv szerzője.

Barker egy internetes posztjában beszámol a nagyvállalatoknál szerzett tapasztalatiról. Ezeknél dolgozva éveken át próbálta a vállalatirányítási rendszerek (ERP/MRP) “push”, azaz nyomásos disztribúciós rendszerét olyan működésre bírni, ami ezektől elvárható lett volna és találkozott volna a cégek vásárlóinak igényeivel.

Egy amerikai vállalatnál az 1980-as években az agymosásig hallgatta, hogy ezek nélkül a rendszerek nélkül elképzelhetetlenek a modern vállalatok. Ehhez képest ahogy múltak az évek a készletek egyre nőttek, a megrendelések késlekedtek, a fogyasztók kiszolgálásával kapcsolatos panaszok szaporodtak.

Az ERP rendszerek dollármilliárdokba kerültek a vállalatoknak, ám a vita csak azon folyt, melyikük algoritmusai a legjobbak.

A cég, amelynél dolgozott, természetesen nem óhajtott megválni vállalatirányítási rendszerétől. Ezért Barker úgy döntött, hogy a “push” elvet az ERP módosításával a “pull”, azaz szívásos disztribúciós módszerre váltja. Ez rövid idő alatt a készletek 60 százalékos csökkenését hozta. Ezért fogalmaz úgy, hogy a “time based organisation”, azaz az időalapú szervezet alapelve a pull elvű működés.

Megmutatja a különbséget az időalapú elemzés.

A “push” termelésirányítási rendszer a várt megrendelési adatokra épül. Az értékesítési tervből kiindulva határozza meg a beszerzéseket. Így az input és az output oldalán is raktárkészletek halmozódhatnak fel. A beszállítói láncok zavara nagy gondot okozhat, az eladási árakat befolyásolja a késztermékkészletek nagysága. Ez a módszeri a kiszámítható, tömeges vásárlásokra építő, technológiaigényes nagyvállalatokhoz illik. Hátránya, hogy nagy raktárkészletekkel kell gazdálkodni és viszonylag rugalmatlanok az átfutási idők.

A “pull” elv közvetlen kapcsolatot teremt a megrendelések és a termelés vagy szolgáltatás között. Az ezt az elvet követő cégek abból termelnek, amijük van, vagy ahhoz igazítják szolgáltatásukat, amire megrendelést kapnak. A logisztikai szolgáltató nem csak a megrendeléseket követheti nyomon, annak érdekében, hogy a beszállításokat azokhoz igazítsa, hanem akár a polcon eladásra váró termék készletet is vizsgálhatja, hogy akkor pótolja az eladott termékeket, amikor azok még a vásárló számára elérhetők. Így az ellátás konkrét megrendelésekre alapul, azaz a kisebb tételeket forgató ügyfelekkel dolgozó, kisebb cégekhez illik. Nagyobb a termékek forgási sebessége és rövidebb a termékek átfutási ideje.

A vállalati hozzáadott érték időalapú elemzéséből kiderül, hogy a szállító adott költség és szállítási díj mellett akkor növelheti szolgáltatásának egy napra eső hozzáadott értékét, ha a lehető legrövidebb idő alatt teljesíti a megbízást. Ez a megrendelő és a rugalmas működésre képes logisztikai szolgáltató egyik legfontosabb szempontja is.

A vállalati működés hatékonyságának ez a titka elvész a nagyvállalatok adathegyei és mutató halmazai alatt. A kisebb cégek azonban átláthatják, miről van szó. Egy újabb érv a multik terjeszkedése ellen a szállítmányozásban.

Borítókép forrása: https://www.drbobbarker.co.uk