Hadat üzentek az okos technikának a dokkmunkások, és ezt a háborút nem adják fel

Betekintést nyújthat a szállítási iparon belül is várható munkahelyi konfliktusok jövőjébe az amerikai dokkmunkások sztrájkja, ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínét. A kikötői dolgozók nem a munkaadókat tekintik fő ellenfelüknek, hanem az automata rendszereket, amelyek elvehetik a munkahelyüket.

A karácsonyi vásárra készülő cégeknek, szállítóknak és fogyasztóknak jó hír volt, hogy az amerikai dokkmunkások szakszervezete (ILA) és a munkaadók megállapodásra jutottak az amerikai kikötőket az év végi bevásárlási szezon előtt lebénító sztrájk felfüggesztéséről. A konfliktus azonban nem tűnt el, csak egy „ketyegő bombává” változott – derült ki a CNBC cikkéből.

Az ILA ugyanis arról állapodott meg a keleti parton és a Mexikói-öbölben lévő kikötőket képviselő USMX-szel, hogy 100 nappal elhalasztják a sztrájk kezdetét, időt adva a munkaügyi tárgyalások folytatására. Az ILA a kikötői rakodási tevékenység automatizálását tartja a fő kérdésnek, amiben dűlőre akar jutni a munkaadókkal.

A béremelésről ugyanis nagyjából megegyeztek. Az ideiglenes megállapodást ismerő informátorok azt suttogták a CNBC sajtómunkásainak fülébe, hogy az USMX 61,5 százalékra emelte a következő hat évre vonatkozó bérnövelési ajánlatát az eredeti 50 százalékról. Volt a tárgyalásnak olyan pontja, amikor az ILA 77 százalékos pluszt követelt.

A krumplileves legyen krumplileves – amerikai módra

Harold Daggett, a szakszervezet elnöke és főtárgyalója, akinek mandátumát nemrégen hosszabbították meg 2027-ig, a tagságnak szánt videóüzenetében világossá tette, hogy a béreken, az egészségügyi juttatási csomagon és a konténerek után fizetendő profitrészesedésen felül miről fognak tárgyalni.

„Nemet mondunk az automatizált vagy félautomatizált terminálokra” – mondta. Ha a kikötők nem akarják, hogy a sztrájkkal bezárják őket, akkor ezt a követelést teljesíteniük kell. Más szóval az ILA az efféle fejlesztések leállításával vagy betiltásával kapcsolatban egyértelmű megfogalmazásokat akar látni a végleges új munkaügyi megállapodásban. Az a szöveg, hogy nincs automatizáció jelentse azt, hogy nincs automatizáció! – mondta a szakszervezeti vezető.

Dennis Daggett, idősebb Daggett fia, egyben az ILA elnökhelyettese nemes egyszerűséggel „rákbetegségnek” minősítette az automatizációt. „Nem hisszük, hogy robotizációnak át kellene vennie az emberek helyét egy olyan területen, ahol hagyományosan az emberek végzik a munkát. Ezért az utolsó leheletünkig harcolni fogunk ez ellen. Mit sem ér, ha az órabér 100 dollár, de nincs olyan állás, aminek betöltésével meg lehet keresni ezt a pénzt” – mondta a szakszervezet tagjainak.

A térfigyelő kamerákat is vigyék a fenébe!

Az amerikai állami számvevő szék (GAO) adatai szerint az USA tíz legnagyobb kikötőjében megkezdődött valamilyen formája az automatizáció bevezetésének a szállítmányok adatfeldolgozásában és kezelésében. Legalább egy dokkban minden kikötőben robotok követik nyomon és irányítják a konténereket. Az idősebb Daggettet, aki még az okos gépek megjelenése előtt kezdte a dokkmunkás szakmát, azonban ez is zavarja.

„Ellenzem a nagy testvért!” – mondta. – Ellene vagyok annak, hogy levegőt se vehet az ember anélkül, hogy egy kamera ne figyelné!” A félautomatizálást az automatizáláshoz vezető kerülőútnak tartja. Ugyanakkor elismeri, hogy a melósoknak több időt kell komputerek kezelésével tölteniük és hatékonyabbá kell tenni a szállítmányok feldolgozását.

Az USA nyugati parti tengeri vállalatainak szakmai szervezete, a Pacific Maritime Association megrendelésére készült tanulmány szerzője, Michael Nacht egyetemi professzor azt találta, hogy a Long Beach-i és a Los Angeles-i félautomata kikötői terminálok nem hogy csökkentették, de növelték az olyanfajta munkaerő iránti igényt, aminek a dokkmunkások tudnak megfelelni.

Az ILA nyugati parti megfelelője, az ILWU szakszervezet, amely most nem hirdetett sztrájkot, szintén rendelt egy tanulmányt. E szerint az automatizáció máris munkaórák és kereseti lehetőségek kiesését okozta.

Megkezdődött a számháború az elvesztett állásokról

Daggett említett videóüzenetében azt mondta szaktársainak, hogy a Los Angeles-i kikötőben üzembe helyezett automata terminál 800 dokkmunkást tett feleslegessé. Az érem másik oldala, hogy az amerikai kikötők rosszul szerepelnek a világ kikötőit hatékonyságuk szerint sorrendbe állító listákon. Nem hogy az első tízben nincs egy sem közülük, de a legjobb is csak az 50. helyen szerepel.

A demokrata kormány a szakszervezet oldalán áll. Julie Su munkaügyi államtitkár saját videóüzenetében azzal érvelt az automatizálás ellen, hogy a „gépeknek nincs családjuk”. Más országokban gyorsabban halad az automaták alkalmazása a kikötőkben, de szerinte ezt az magyarázza, hogy az ottani törvények nem sokat törődnek a munkahelyek biztonságával.

A 100 napos haladék kevésnek látszik a vita megoldására. Szakértők emlékeztetnek arra, hogy a szakszervezetek és a munkaadók egy éve vitatkoznak az automatizálás kérdésén, és nem jutottak dűlőre egymással. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a dokkmunkások harcának komoly hatása lesz arra, ahogy más munkaintenzív iparágakban viszonyulni fognak a munkahelyeket megszüntető robotok alkalmazásához.

Lehet, hogy a dolog önmagától megoldódik

A GAO jelentése szerint egy kikötői terminál automatizálása esetén évente legalább 2,5-3 millió húszlábas konténernek megfelelő árunak kell megfordulnia ott ahhoz, hogy megtérüljön a technológia telepítésének óriási költsége. A legtöbb amerikai konténerkikötőben ennél kevesebbet kezelnek. Emellett nem mindegy, mi folyik a kikötőkben.

A külföldi létesítményekben jórészt átrakodás történik: a konténert el kell juttatni az egyik hajóból a másikba. Ez viszonylag egyszerű, tehát könnyen gépesíthető folyamat. A szingapúri kikötőben például ezért vágtak bele a rakodás automatizálásába.

Beth Rooney a New York-i és NewJersey-i kikötői hatóság igazgatója viszont azt mondta, hogy náluk nincs automatizálás. Évekkel ezelőtt megállapodtak erről az ILA-val és felállítottak egy közös testületet, amely a robotok alkalmazásával kapcsolatos minden kérést felülvizsgál.

Szakértők szerint a pár napos sztrájk után a bérmegállapodással nem lesz gond. Az automatizálás körüli vita rendezetlensége miatt azonban január közepén újabb munkabeszüntetés blokkolhatja az USA nyugati és déli partján lévő kikötőket.