Mi történne, ha a Panama-csatorna vízhiány miatt bezárna?

A Panama-csatorna nélkülözhetetlennek látszik a világkereskedelemben. Komoly gondokat okoz, hogy az elmúlt évek szárazsága miatt csökkent áteresztő kapacitása. Mivel ezt a klímaválság okozza, várhatóan hosszú távon bizonytalanná vált az átkelés a csatornán. Mi történne azonban akkor, ha egyszer csak végleg lezárnák?

A Panama-csatorna akkor kezdte szolgálni a világ tengeri közlekedését, ezen belül a szállítási ipart, amikor még gőzgépek hajtották a hajókat. Ma már konténerszállító óriások kelnek át rajta – kezdte elemzését a csatorna baljóslatú jövőjéről a Megaprojects ismeretterjesztő videóblog házigazdája Simon Whistler.

Az ember alkotta műszaki építmények közül ez az egyik legjelentősebb. Lehetővé teszi, hogy évente több száz millió tonna áru utazzon az Atlanti- és a Csendes-óceán között előre tervezhető szállítási határidőkkel.

Hogy mivel járhat, ha világ kritikus szállítási útvonalainak egyike használhatatlanná válik, arra az utóbbi években két példát is adott a Szuezi-csatorna. Előbb 2021-ben a keresztbe fordult Ever Given konténerszállító hajó zárta le egy hétre, majd 2023 őszétől a jemeni húszik akadályozzák a használatát azzal, hogy megtámadják a Vörös-tengeren haladó teherhajókat.

A szállítási matek erősen a Panama-csatorna mellett szól

A Panama-csatorna 1914-es átadása előtt az áruk két úton juthattak el Bostonból San Franciscóba. Szárazföldön, az USA-t átszelve, 4800 kilométert megtéve vagy a Dél-Amerikát megkerülve 24 ezer kilométert utazva. Az átkelő ugyan a szárazföldinél hosszabb, 11 ezer kilométeres utat kínál erre, de a tengeri útvonal zavartalanabb és a vasútnál vagy a közútnál jóval nagyobb az áteresztő kapacitása.

A csatorna megnyitása előtt legjobb esetben a szállítási idő két-három hét volt tengeren, de a valóságban ennél sokkal hosszabb idővel kellett számolni. A szárazföldi átkelés az amerikai kontinensen ennél is macerásabb volt. Azokban az időkben fel kellett tenniük a kérdést az áruk tulajdonosainak és szállítóinak, hogy megéri vállalni a vele járó kockázatot.

A Panama-csatorna fordulatot hozott a világkereskedelemben. Jelenleg az úgynevezett Új-Panamax hajók a legnagyobbak, amelyek átkelhetnek rajta. Hosszúságuk maximum 366 méter, szélességük 49 méter, merülésük 15,2 méter lehet. A csatornán 2022-ben 14 ezer hajó kelt át félmilliárd tonna árut szállítva.

Nem véletlen, hogy nem valósultak meg az alternatív tervek

Nem csoda, hogy több terv is született párhuzamos alternatívák megépítésére. Az egyik egy hasonló, de hosszabb vízi út lett volna Nicaraguán keresztül. Egy időben kínai befektetők álmodtak arról, hogy nagy pénzt kereshetnének, ha megépítenék. A másik lehetőség vasúti összeköttetés lenne Kolumbián keresztül. Erről is sokat beszéltek a politikusok és az üzletemberek, de végül egyik alternatívára se merték feltenni a hatalmukat vagy a pénzüket.

Létezik egy szárazföldi vasúti alternatíva a Panama-csatorna mellett Mexikóban, ahol a legkeskenyebb a közép-amerikai szárazföld. Ennek áteresztó kapacitása azonban a kikötők és a sínpálya szűkössége miatt csak kiegészítő lehetőségként jöhet szóba a csatorna mellett. Nem versenyezhet annak áteresztő kapacitásával.

Ezzel szorosan összefügg, hogy a Panama-csatorna akkor is szűk keresztmetszet a tengeri szállításban, amikor zavartalanul üzemel. Adott idő alatt meghatározott számú hajó haladhat át rajta. Egy karbantartási probléma, egy erősebb földrengés, földcsuszamlás vagy valamilyen politikai válság Panamában jelentősen beszűkítheti ezt az üvegnyakat.

Lejátszódott a rémálomszerű forgatókönyv

Ami azt illeti egy ilyen rémes forgatókönyv egy ideje megvalósulóban van. A szokatlanul száraz időjárás miatt nem elegendő a vízhozam a zsilipeléshez, ezért másfél éve csökkentetett kapacitással üzemel a csatorna. A normális naponta 38 helyett először 25-re, majd 18-ra csökkentették az átengedett hajók számát.

Jelenleg, 2024 nyár végén, ősz elején éppen az esős évszakban van a térség, ám a másfél éves szárazság után legalább egy hónapba telik, mire annyi víz gyűlik össze a csatornát ellátó tavakban, hogy az a korábbi szinthez legalább közelítő kapacitással működhessen.

A zsilipelés technológiájának alapja, hogy minden egyes süllyedéssel 190 millió liter friss víz folyik le valamelyik óceánba a fennsíkon lévő tavakból. A szakértők egyetértenek abban, hogy ez a módszer az ismétlődő szárazságok miatt nem lesz fenntartható a következő évtizedekben. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az évtizedeken át tartó erdőirtás miatt csökkent Panama területének vízmegtartó képessége.

Ezt persze a panamai hatóságok is tudják. Mint ahogy azt is, hogy ha sós tengervizet pumpálnának fel a víztározó tavakba, azzal tönkretennék az ország élővilágát. A hajótársaságok is gondolkodhatnának a megoldáson, ám egyelőre beérik azzal, hogy kisebb rakománnyal indulnak a Panama-csatorna irányába, amit még át tudnak zsilipelni úti céljuk felé.

Eközben újragondolják közlekedési útvonalaikat. Nem sok értelme van a számukra, hogy építsenek a csatornára, amely két-három-négy hónapra szinte átjárhatatlan szűk keresztmetszetté válhat. A cégek azt számolgatják, mennyibe fájna, ha a Dél-Amerika csücske, a Horn-fok megkerülésével hajóznának.

A tranzitdíjak a Panama-csatornán nőnek, és előre kell fizetni ezeket, ami azt jelenti, hogy a hajóknak halálpontosan kell megjelenniük a bejáratnál, ha üzemeltetőik nem akarják elbukni a pénzüket. A késők az átkelésre váró hajósor végére állnak. Így a strapabíró, kevésbé értékes áruk esetén szóba jöhet a hosszú kerülő a csatornaátkelés díjának megspórolása érdekében.

Megdőlt a Panama-csatorna nélkülözhetetlenségének mítosza

Az elmúlt évtizedekben élt az a feltételezés, hogy a Panama-csatorna mindenkinek jó. Ma már azonban azt mondhatjuk, hogy ez a tétel megdőlt – véli a Megaprojects blog házigazdája. Azzal, hogy a csatorna használata bizonytalanná vált az elmúlt években, felvetődött a kérdés: mivel járna, ha úgy, ahogy van lezárnák?

A kiindulópont az, hogy nincs vele szemben alternatív útvonal, miközben nem lehet kiiktatni a világkereskedelem működéséből az óceánok közti átkelés lehetőségét.

A csatornát használó tengeri fuvarozók rákényszerülnének Dél-Amerika megkerülésére. Hogy ez mivel járna, azt az elmúlt évek közlekedési zűrzavarai megmutatták. Növekednének a szállítási idők, díjak és mindezt végül a fogyasztók fizetnék meg. A csatorna kiesése a Szuezi átkelő lezárulása okozta több hetes szállítási késéseket több hónapra növelné.

Európa kevéssé támaszkodik ellátásában a Panama-csatornára. Az USA sokkal inkább, de jelentős belső vasúthálózata átvehetné – ahogy az elmúlt hónapokban láttunk erre példát – a két óceán közti szállítások jelentős részét. Összességében a csatornán átkelő hajóforgalom jelentős része a világkereskedelemnek, de nem ez a főútvonal.

A baj okozója segíthet a baj elhárításában

Ha a Panama-csatorna holnap bezárna, akkor a hajótársaságok és fuvarjaik biztosítói hangosan vernék a tam-tamot, de az igazság az, hogy megvannak a tartalék terveik arra, hogyan kezelnék ezt a problémát. Például a globális felmelegedés – ami a szárazságot okozza Panamában – hamarosan járhatóvá tehet olyan északi útvonalakat, amelyek helyettesíthetik a rövid utat a világ végpontjai között.

És az oroszok például a Kína–Európa forgalomban készek lennének hátszelet – jégtörő hajókat, navigációs segítséget – adni annak, hogy a hajótársaságok kihasználják ezt a lehetőséget. Ennek persze azután lenne esélye, hogy kilábaltak az ukrajnai háború mocsarából.

Összességében a Panama-csatorna kiesése a világkereskedelem útvonalai közül rövid távon lejtőre küldené a tőzsdei részvényárfolyamokat, okozna zavarokat a világ pénzügyi rendszerében, sőt akár recesszióba taszíthatná a világgazdaságot. Hosszabb távon azonban nem ütné ki a világkereskedelmet.

Mindennek elkerüléséért talán a panamaiak tehetnek a legtöbbet. Részben a tranzit észszerűbb árazásával, emellett az említett vízvisszapumpálással. Az utóbbit persze össze kellene kötni olyan mesterséges tárolók építésével, amelyekkel sótalaníthatnák a felpumpált tengervizet. Ez drága mulatság lenne. Mérlegelni kell, hogy megéri-e annak érdekében, hogy a nagy hajók jól megpakolva áruval ne kerüljék el a Panama-csatornát.

Korábbi cikkünk a témában: