Az elmúlt években befolyásos politikusok komolyan felvetették, hogy országuknak a korábbinál sokkal jobban kellene támaszkodnia az önellátásra. A kérdés az, hogy ezzel valóban biztonságosabbá és gazdagabbá tennék-e társadalmukat.
A világ legnagyobb országainak első emberei is komolyan felvetik a lehetőséget, hogy országuknak jobban kellene támaszkodnia önmagára és kevésbé a nemzetközi kereskedelemre – írta a BBC az önellátás lehetőségeit feszegető cikkében. Geopolitikai szakértők már összefoglaló elnevezést is adtak ennek a lehetőségnek: deglobalizációról beszélnek.
Feldolgozóiparunk, gazdaságunk jövője, a klímaválság kezelése mind azon múlik, mit tudunk előállítani magunk a Made in America elvét alkalmazva – jelentette ki egy éve Joe Biden, az Egyesült Államok leköszönő elnöke. Hszi Csin-ping a világ másik gazdasági szuperhatalma, Kína államfője egyenesen meghirdette az önellátás stratégiáját. Narendra Modi, India miniszterelnöke szintén az „önellátó India” vízióját vázolta fel egyik beszédében.
Az Európai Unió országainak többsége az orosz gáz importjának visszaszorításával még egy energiahiány kockázatát is felvállalta és jelentősen megdrágította Európa energiaellátásának költségeit azért, hogy leépítse az orosz gázbeszerzéseket. Az Egyesült Királyságban mind a Konzervatív Párt, mind a Munkáspárt az energiafüggetlenség elérését tűzte ki célul a szigetország elé.
Az Ukrajna ellen indított háború miatt kieső ukrán gabonaszállítások élelmezési válságot okoztak a világ számos szegény országában, amire a kormányok élelmiszer-kiviteli korlátozásokkal reagáltak.
Lehetséges, lehet, de nem ajánlott…
Egy terület biztosan van, ahol az önellátás nagy jövő előtt áll, mégpedig az energiatermelés. A fosszilis energiahordozókat kiváltó alternatív források, a nap- és a szélenergia jellemzően önellátóan működnek. Nincs szükség olaj, földgáz vagy nukleáris üzemanyag importjára. Ennek az ágazatnak a hazai fejlesztése tehát nem csupán az energiabiztonság, hanem a környezetvédelem és az alacsonyabb energiaköltségek szempontjából is érdeke lehet a világ országainak.
Az élelmiszer-előállításban már nem teljesen egyértelműek az önellátás előnyei. A szakértők ugyan azt tanácsolják, hogy minél frissebben fogyasszuk az élelmiszereket, ami a hosszú szállítások ellen szól, ám hiba lenne, ha például az északi országok lakói lemondanának a déli gyümölcsökről és zöldségekről.
…nem igazán lehetséges
Az ipari termékek esetén pedig végképp megoldhatatlannak látszik a kereskedelem visszaszorítása. A legjobb példát a mindenütt jelen lévő chipek adják erre. Ezek túlnyomó része Tajvanon készül. Kína saját területének tekinti a szigetet, amit az Egyesült Államok papíron nem vitat, de gyakorlatilag ellenez.
Ez a huzakodás mindkét nagy országot arra sarkallhatja, hogy kiépítse saját félvezetőgyártását. Ez azonban olyan technológia, amit még a világ két legerősebb gazdaságával rendelkező országa sem tud teljesen önállóan megszervezni. A szükséges nyersanyagokat mindenképpen külföldről kell beszerezni a chipgyártáshoz.
Így a kereskedelemmel és a szállítmányozással foglalkozó vállalatok legnagyobb örömére, az önellátás várhatóan nem váltja fel a globális világkereskedelmet. A kérdés csak az, hogy a világ vezetői mennyire ismerik fel ezt. Megértik-e, hogy a világtársadalom nem szerveződhet újra nemzetek egymásra egzisztenciális veszélyt jelentő szövetségi rendszereibe.
Várhatóan a biztonsági szempontok és a gazdasági racionalitás feszül majd egymásnak a következő években.
Kínából vasúton egy palettától a komplett konténerig, gyorsan, biztonságosan, akár háztól-házig vámügyintézéssel együtt!
