Még nem jött el a fordulat, a gazdasági racionalitás a klímafrász háborújában

A vörös-tengeri szállítási válság egyik mellékszála, hogy a kerülőútra kényszerülő hajók jóval nagyobb szén-dioxid-kibocsátással teszik meg az utat Ázsia és Európa között, mint a Szuezi-csatornán át közlekedve –szemlélteti látványosan a Reuters infografikája. A probléma a sokadik a sorban, amivel a szállítást végző cégek megrendelői az elmúlt években szembe kerültek.

A koronavírus-járvány okozta beszállítói problémák, a helyenként extrém időjárás, a geopolitikai vetélkedés nyomán érvénybe lépett vámintézkedések mind-mind beszivárogtak költségeik közé. Mindezek fenntarthatósági terveik átírására késztetik a cégeket, mert állandóan átszabják költségstruktúrájukat.

A jemeni hútik dróntámadásai miatt kerülőútra kényszerülő hajók 38 százalékkal több szén-dioxidot bocsátanak ki útjuk során egy Sanghaj–Hamburg útvonalon, mint ha a rövidebb úton közlekednének.

A Reuters által készített látványos infografika a vörös-tengeri válságról ide kattintva megtekinthető.

Az 2023 októberében kezdődött válság először jelentősen megdobta a tengeri fuvarok késéseinek idejét és az ezzel járó plusz kibocsátást, majd márciusra ezek visszaestek a korábbi szintre. A hosszabb út okozta többlet légszennyezést azonban legfeljebb jobb fuvarszervezéssel és a hajók utazási sebességének csökkentésével tudják mérsékelni a tengeri fuvarozó cégek.

A megrendelők nézőpontjából az a veszély fenyeget, hogy felborulnak úgynevezett Scope 3 kibocsátási terveik.

Ezek azt a közvetett szén-dioxid-kibocsátást tartalmazzák, amelyek termékeik szállításához, értékesítéséhez kapcsolódnak. (A Scope 1 a közvetlen kibocsátás, a Scope 2 a gyártáshoz kapcsolódó közvetett kibocsátás, amely például az energiát szállító cégnél jelentkezik.)

A Reuters a világ legnagyobb vállalatai közül 30-nál világította át a Scope 3 helyzetét. Ebből kiderült, hogy ez a fajta levegőszennyezés 2022-ben és 2023-ban főként a szállításból származott. Ha ez a mutató romlik, az elidegenítheti a környezettudatos fogyasztókat és a fenntarthatóságra érzékeny befektetőket a cégektől.

A vörös-tengeri válság miatt harmadával nőtt az EU hajózási károsanyag-kibocsátási kvótáinak ára – derült ki Chris Rogers az S&P Global kutatóintézet elemzőjének szavaiból.

A szállítás 2,9 százalékkal járul hozzá a világ szén-dioxid-kibocsátásához. Nem mindegy azonban, min utazik az áru. A válság miatt a szállítások egy része közútra, illetve légi útra terelődött. Az előbbi tízszer, az utóbbi 47-szer nagyobb kibocsátással jár, mint a hajózás. Ahogy az előbbiekből kiderült ez nem marad hatástalan a befektetőkre.

A klímaváltozás elleni fellépést előnyben részesítő befektetőknek elegük van abból, hogy a cégek a szállításra hárítják a felelősséget azért, mert nem tudják teljesíteni Scope 3-as célszámaikat. Az ezzel kapcsolatos ismétlődő csalódások eredménye az lehet, hogy kerülni fogják azokat a vállalatokat, amelyeknél ezt tapasztalják – mondta Eric Pedersen, a Nordea Asset Management vagyonkezelő cég illetékes vezetője.

Ennek tükrében meglepőnek tűnik a Unique Logistics szállítmányozó vállalat tapasztalata. A cég megrendelői nem sokat foglalkoznak azzal, hogy szállítási megbízásaik teljesítése mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár. Csak azt számolgatják, hogyan kerülhetik el a váratlan költségeket. „Első számú prioritásuk a költséggazdálkodás” – mondta Sunandan Ray, az Unique vezérigazgatója.

Úgy tűnik, a gazdasági racionalitás és a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom háborújában egyelőre az előbbinél van a kezdeményezés.